Chapter 18 - kisses,truth,concussion of the brain

Sziasztok :) 1 nap alatt 9 komi?:$ El sem hiszem hogy összehoztátok :$ hálás köszönet imádlak titeket <3 Vajon erre is összejön a 9 komi?:$ ha még ma estig összejönne akkor talán este meg is írnám a kövit :$ jó olvasást :) #Love

Justin szemszöge

Heves csókcsatánk után Carol nyakát vettem célba és azt kezdtem kényeztetni,s közben ingje alatt kezdtem el egyre feljebb haladni hasától.Majd mikor felértem melleihez és szépen lassan rásimítottam kezeimet,egy ideig masszíroztam őket majd kicsúsztattam kezemet és elkezdtem felfele húzni ingje alját hogy levegyem de megállította kezemet.

Értettem a célzást így nem is próbálkoztam többet,nyomtam egy puszit homlokára és lefeküdtem mellé majd hagytam hogy átkarolja hasamat és hallgassa szívverésemet.

-Hát megvolt az első csókunk.-mondtam mosolyogva.

-Mit gondolsz megfelelő volt a pillanat hozzá?-kérdezte majd felnézett rám.

-A legmegfelelőbb.-mosolyogtam majd adtam neki egy csókot.

Még beszélgettünk egy kicsit majd lassacskán elaludtunk és én reggelig fel sem ébredtem.Reggel halkan kibújtam Carol mellől és lementem a konyhába.Készítettem neki egy reggelit és felvittem neki,először fel akartam ébreszteni de olyan édesen aludt hogy inkább csak mellé tettem a tálcát,s egy üzenetet hagytam neki egy cetlin:

Jó reggelt Carol :) Ezt én készítettem neked :) Jó étvágyat :) Chris

Majd lementem és a kanapéba dobtam magam,már felöltözve.Épp kapcsolgattam a tv-t mikor csengettek.Odaballagtam majd ajtót nyitottam.Lil volt az.

-Cső haver.-köszöntem neki vigyorogva.

-Csőő.-mondta majd megöleltük egymást és leültünk vissza a kanapéra.-Helyzet?

-Áhh semmi semmi.Várom hogy Carol felébredjen.-mondtam mosolyogva.

-Carol?-nézett rám sejtelmesen.

-Igen igen,ő az a csaj akit mondtam hogy segített tájékozódni a suliban.

-Ohh csak nem egy újabb áldozat tesó?Vagy már meg is húztad?

-Csak majdnem.Nem akarta.De amúgy vele álmodtam és álmomban a parkban dugtunk.Aztán csörömpölésre keltem fel és kiderült hogy ő az.Elkezdtünk csókolózni,felvittem a szobámba,már majdnem levettem a pólóját de megállított.Aztán utána valami miatt nem erőszakoskodtam.-mondtam a végét úgy hogy én sem értettem.

-Kezd visszatérni a régi éned?Más lányoknál akiket eddig megdugtál,amelyik nem akarta,rá erőszakoltad.Vagyis elcsábítottad.

-Én sem értem magam Lil.

-Hát Justin..azt hiszem hogy te..-kezdett bele Lil,mikor meghallottam valamit és automatikusan oldalra néztem.

-Carol én..had magyarázzam el..-kezdtem bele de Carol elfutott.

Én elkezdtem utána futni,kiabáltam neki de nem fordulta vissza,a sarkon eltűnt.Csalódottam ballagtam vissza a házba és dobtam le magam a kanapéra.Még beszélgettünk Lillel majd elment én pedig a délután többi részét tanulással töltöttem mivel holnap hétfő.

De őszintén szólva végig Carol járt a fejembe.Beszélnem kell vele holnap és mindent el kell neki mondanom.Nem akarom hogy haragudjon rám.Este lezuhanyoztam és el is nyomott az álom.Reggel felkeltem,felöltöztem,felkaptam a táskát és indultam a suliba.

Már az utolsó óra előtti szüneten voltunk mikor odasétált elém az osztály menője,Benjamin Ross.

-Szóval igaz.-kezdett bele.-Te vagy a nagy és híres Justin Bieber.Miért bújtál el hmm?Beijedtél a sok fenyegetéstől amiket az utálóktól kaptál?Biztosan.

Én csak néztem rá és hallgattam ahogy megaláz az egész osztály előtt miközben azon gondolkodtam hogy honnan tudhatta meg.Az utolsó óra iszonyú lassan telt le,de amint vége lett haza is húztam a belem és estig ki sem mozdultam a szobámból.

Viszont kellett egy kis friss levegő így gondoltam sétálok egyet.Éppen nyugodtan sétálgattam mikor beleütköztem valakibe.Bocsánatot akartam kérni de mikor rájöttem ki az,tudtam hogy már késő.Benjamin volt az 3 haverjával.

-Ez a mi területünk ugye tudod?-kérdezte.

-Ohh tényleg,talán ide van írva?-mutattam a betonra.Erre bepöccent.

-Jaj ne ilyenkor legyél tökös.Lettél volna akkor tökös mikor Selena elhagyott.Vajon mit adhattál neki?Hisz nem vagy férfi.-mondta gúnyosan és röhögni kezdett.Itt lett elegem.

-Fogd be azt a mocskos pofádat te senkiházi fasz.-löktem hátrébb.

-Ohoho engem te ne lökdöss.-mondta mérgesen.

Ekkor felemelte a kezét és behúzott egy hatalmasat a szemem alá.

Ezek után a haverjai is beálltak.Lefogtak és ütni kezdtek megállás nélkül.Még csak ellenkezni sem volt időm.Ekkor Benjamin egy hatalmasat belerúgott a hasamba,amitől a földre kényszerültem.

Ők csak röhögve elsétáltak,én pedig támaszkodni is csak pár másodpercig tudtam majd a földre zuhantam.Egyre sötétebb lett körülöttem minden és a fájdalom is megszűnni látszott.Majd végleg elvesztettem az eszméletem.

*kórházban*

Lassan nyitottam ki szemeimet és pillantottam meg magam előtt az orvost aki épp akkor végzett a kivizsgálásommal.Próbáltam összeszedni minden erőmet hogy egy értelmes mondatot ki tudjak nyögni de nem sikerült.

-Ne erőltesse magát.Még gyenge a szervezete.Kapott egy kis agyrázkódást és az arca csupa seb és monokli.Pár napig bent kell maradnia.-mondta majd kiment.

Nem hagyott nyugodni a gondolat hogy kitől jött rá Benjamin hogy ki vagyok én.Ekkor csapott belém a gondolat.Carol.Csak is ő mondhatta el neki.És talán ő is benne van ebben a megveréses dologban.Képtelen voltam felfogni hogy ezt kaptam tőle.Sosem gondoltam volna hogy egy ilyen ártatlan lány képes ilyenre.